Ismét jó rég jártam erre...

Igazándiból semmi extra nem történt. Imre már nem vesz díjlovas edzéseket, mert rettentően utálta az egészet, így abbahagytuk...

Viszont elkészült egy fellépőruha első változata :)

Szerintetek milyen lett?

Jó rég sikerült erre kavarodni...

Úgy tűnik megint változtatni kell a képzésünkben. Szabadságon voltam egy hétig, így volt lehetőségünk mindennap edzeni. Csütörtökre már tele volt a hócsukálya és a legelőn nem odajött, hanem elfordult és elment mikor odaértem. Sosem csinált ilyet, így eléggé rosszul érintett. Már ekkor elgondolkoztam, hogy talán túl intenzív a dolog, pedig egy edzés nem tartott egy óránál többet. Péntekre ez még rosszabb lett, ugyanis amint meglátott lelépett :( Ezek után nem foglalkoztunk vele, de még így is egy hét kellett, hogy megbékéljen :( Úgy érzem nagyon nem jön be neki ez a díjlovaglás :( az állandó fejpiszkálás meg társai... Pedig ügyeske lenne, de ha ennyire utálja akkor többet nem kell csinálnia. Nem célom befejeltetni, megutáltatni vele a munkát. A szabadságos hét alatt vasárnap kimentünk terepre és ott is  folyamatosan  ellenszegült,  ha a lépésen kívül mást is kértem. Számomra nagy csalódás volt ez, így nem kínzom tovább. Majd tanulok én lovon és majd megtanítom neki a saját módszeremmel az Ő igényeihez igazodva. :) Vannak feladatok amiket megcsinál, de nem teljesen úgy ahogy egy ló - ilyen az oldallépés - végülis ráérek nem kell két hét múlva tökéletesen mennie, csak rájövök, hogy neki, hogy kényelmes :) nekem mindegy, hogy csinálja meg, ha megcsinálja :)

Egy hét pihenő után visszatért a bizalma, tegnap terepen már szépen dolgozott :) de ha megfogom a szárakat érzem rajta, hogy kicsit feszülté válik és akadékoskodik :( sajnos nem mindig tudom elkerülni a szárfogást, de igyekszem minél kevesebbszer :) a lényeg, hogy szeressen velem dolgozni, ne féljen a munkától :) 

Ez lesz az utolsó sorozatos bejegyzés. Nincs értelme az olyan bejegyzéseknek, amikben csak azt tudom írni, hogy milyen ügyes volt. A lényeg pont abban lenne, hogy segíthessek praktikákkal, ötletekkel, ha valaki esetlegesen követni akarná a példánkat. Szóval a húsvét hétvégét már csak összefoglalóan írom le.

Most sem történt semmi extra, mentünk terepre, edzettünk és parelliztünk is. Edzőnk most az előremenetelre tért vissza ismét. Mivel egy hete nem mozgott így kedve igencsak volt :D ezt használtuk ki. :) 
A földi munkánál, kipróbáltam, hogy mit csinál, ha szűkebben rakom a járóiskolát a normálnál de csak átesett rajta vagy átugrotta szóval ez nem jött be :D majd legközelebb megemelt cavalettivel próbálom rávenni, hogy magasabbra emelje a lábait.
próbálgattam vele a combra való engedéseket minden jármódban, hellyel közzel sikerrel, megcsinálta a hátulja körüli fordulatot úgyhogy ügyike volt most is :)

jó lenne, ha írnátok, hogy mire vagytok kíváncsiak. Akár ide commentként vagy a jasmine20@citromail.hu címre szamárnapló tárggyal....

A múlthét kimaradt a blogírásból, mert nem jutottam gép közelbe, így kezdem a múlthéttel.

Imi most csak edzett, én nem foglaloztam vele semmit sajnos, nem igen volt időm az ifi úrra mostanában. Edző most sokat ugrik vele, ez nem volt másként most sem. Felállított neki egy ugró folyosót, ami 3 akadályból állt. Az akadályok között akkora távolság volt, hogy egyet tudott vágtázni közöttük. Ez a feladat is roppantul tetszett neki :) úgy kellett visszafogni, hogy ne eszetlenkedjen. :) Munka után jött a jól megérdemelt hempergés a homokban, majd a mellettem alvás :)

Márc. 27: Ma nagyon fújt a szél ez meglátszott az állat viselkedésén. Nem figyelt, nekem meg nem volt meg a kellő türelmem hozzá, így bevittem a pályára megfuttatni, de ott már nem volt kedve annyira futkosni, mint kint a mezőn, így ismét munkára fogtam :D most felültem rá, de nem sikerült egymásra hangolódni. Amikor azt kértem forduljon el oldallépett - de azt tök jól - ha azt kértem csináljon egy elejekörüli fordulatot hátralépett :D viszont megállni nagyon tudott :D kicsit ügettünk, kicsit vágtattunk és mind a két jármódból szinte azonnal megállt :)
nem nyüstöltem sokat, mert most is sietnem kellett így éppen csak megmozgattam kicsit.

Márc. 28: Ma ismét edzése volt, megint ugrott, mert az edző így akarja rávezetni a repülő ugrásváltásra. Kedve szinte semmi nem volt, így az ugrásváltás helyett a lendület megtartása volt a cél. A végére ismét sikerült felébreszteni és bepörgetni a sok ugri bugrival :D de abba is hagyták a munkát, hogy ne unja meg és ne menjen el a kedve a munkától.

A költözésünknek hátrányai is vannak sajnos :( Mivel az előző lovardában, volt szerencsénk egy másik szamárral együtt lakni, megfigyelhettem a viselkedését ott és itt. Ég és föld  :( szomorúan kell leszögeznem, hogy itt nem olyan kiegyensúlyozott mint a szamártárssal. Sőt kifejezetten agresszívvé vált. Emiatt arra az elhatározásra jutottam, hogy ki kell szedni a pónik közül. Így Ő kint éjszakázik az erdőben. Nem annyira örülök, bár a nagy hely jobb, de egyedül van. Viszont ez még mindig jobb mintha, kárt tenne egy pónilóban. Ráadásképp tele van Ő is harapás nyomokkal, és kiállítási állatként ezt nem engedhetem meg neki... így maradt a magány amit nem hiszem, hogy nagyon bánna ma ugyanis a lovaktól teljesen elszigetelődve álldogált egy sarokban...(ugyanis napközben ki vannak engedve a lovak is)

Holnapra egy laza mezőkeresős terepet tervezek :)

Ma az edzésé volt a főszerep. A támaszkodással már nincsen gond, így a következő lépcső a lendület és az engedelmesség/átengedőség fejlesztése. Haladjon előre anélkül, hogy erőteljesebben kellene használni a csizmát és a pálcát. Mivel szeret ugrabugrálni, így kis ugrásokat tett fel neki az edző és azt szerette volna megértetni vele, hogy pl.: balra vágtáznak és az akadály felett cserélje meg a lábait és a leérkezés után jobbra vágtázzon tovább. Ezzel a feladattal úgy alapozza meg a lebegő ugrásváltást, hogy a szamár élvezi amit csinál és fel sem tűnik neki, hogy újat tanul :) Leginkább erről szólt a mai nap. Ismét nagyon elfáradt a fülesem. Utána ma is legeltünk egy kicsit majd mehetett pihenni :)

Péntekig ismét pihi

Ma ismét parelliztünk. Imrus lelkes volt, ilyenkor szuper a munka. A tanítónénim, akitől mindent tanultam megtanította a lovának, hogy oldalazzon oda elé egy létrához, hogy könnyebben fel tudjon szállni rá. Gondoltam ezt nekünk sem árt tudni, mert ha megyünk fellépni és rajtam lesz a hosszú szoknyás ruha akkor nem tudok egyszerűen felugrani rá, így kell egy módszer. Hát nekiláttunk. Oldalazni már tud, így csak korrigálni kellett, meg rávenni, hogy azt értse meg, hogy felém/elém kell oldalaznia. Pik pak megértette, nagyon aranyosan jött mindig elém. Ezt úgy kértem tőle, hogy megálltam a baloldalán és a jobb oldalát kezdtem kocogtatni a pálcámmal( kb nyereghelyen) itt is követve a 4 fázist. Épphogy érek hozzá, ha nem reagál fokozom az erősséget és amint hajlandóságot mutat a feladatra azonnal abbahagyom és adok neki egy répakarikát (jutalomfalat), majd kérem újra. Nagyon hamar megértette. Aztán találtam egy szimpatikus szalmabálát, arra ráálltam, majd "élesben" kipróbáltam az újonnan tanultakat. Az elején volt némi fogalom zavar, de igen hamar ráérzett, viszont mikor felültem rögtön elindult, ezen még csiszolni kell, hogy nyugton álljon :)
Játszottunk követős játékot, ez most elég jól ment, majd próbálkoztam a passage alapjai félével. Nem érti még mit kérek, de volt pár kecsegtető mozdulata. Ráérünk szóval nem siettetem sehova, majd megérti.

Nem volt túl sok időm, így hamar abbahagytuk a munkát mára, kicsit legelészett még, aztán mennem is kellett.

folyt. köv. vasárnap

Hétvégén mindkét nap a terepről szólt. Szombaton egy lovasbaráttal mentünk ki, vasárnap pedig egyedül. Szombaton Imrus pörgött mint a duracell nyuszi :D 2 jármódot preferált: lépés, vágta :D ügetni csak kicsit és azt is szájhúzva :D 

Mostanában mindig a lovasbaráttal mentünk terepre, emiatt már nagyon vágytam a magányraeddig magányosan jártam ki és ezt nagyon megszoktam, már hiányzott. A terepet szinte végig léptük, tekeregtünt össze-vissza. Olyan utakra mentünk be, amin már rég jártak kocsik ,így benőtte a gaz :) vadregényes tájak, mintha valahol máshol járnék :) olyan jó érzés csak úgy sétálgatni az ilyen elhagyott tájakon. Láttunk egy csontvázat is, gondolom őz volt fénykorában, de Imire való tekintettel - és a kikötési lehetőségek hiánya miatt - nem mentem közelebb, de már bánom, hogy legalább egy fotót nem csináltam róla... sebaj, majd visszamegyünk most hétvégén :D 

Mindkét terep eseménytelenül telt... sok ilyen kéne még :) kár, hogy a szamarak nincsenek elterjedve, jó lenne szamaraknak tervezett túrákra járni :)

Találtunk sok mászatót, ilyenekre vágytam régóta, szóval lesz hol izmosítani ^^

péntekig ismét pihenő...

Végre ismét eljött a péntek, végre lehetett menni Imihez :) Mára edzést terveztem be neki, mert a hétvégén szeretnék egyedül is kimenni terepre. Rég is voltam magam és szeretnék találni egy tisztást ahol lehet lovagolni anélkül, hogy bárki látná és bárkihez kéne igazodni. Mert ugye mindig nekem kell kikerülni a lovasokat...  Szeretnék egy kicsit magamban gyakorolni, hátha idén is mehetünk nyíltnapra bemutatózni :) De térjünk vissza a mai edzéshez. Mondtam az edzőnek próbáljon meg cavalettizni mert azt szokta szeretni. Ki is rakott egy rudat neki amin átlépni, átügetni, átvágtázni kellett majd megemeltük egy ki, hogy ugorhasson. Élvezte jószágom nagyon is élvezte :) az elején még rá is húzta az edzőt, hogy akkor márpedig Ő ugrik tetszik nem tetszik :) Meglepődött lovasa pedig szóltam is neki :) Az elején nem igen akarta átlépni, mindig ugrotta, de a végén ment mint a karikacsapás. És ismét nagyon elfáradt :) még hemperegni sem volt kedve. :D

A mára tervezett terep nagyon jól alakult. Azt beszéltük meg a lovastársammal, hogy elmegyünk egy közeli military pályára kicsit ugri bugrizni.Amit találtunk elég lepukkant volt sajnos, de azért volt egy árok szerű akadály amin el tudtunk játszani. Imim nagyon ügyes volt, kicsit ugyan kételkedtem, hogy leugrik az árokba, de szépen megoldotta, majd a visszaugrás is simán ment többször egymás után :) ez viszont úgy felpörgette, hogy alig lehetett bírni vele, bár szeretem kihasználni, ha felajánl valamit így volt ez most is. Nagyon sokat vágtattunk, ügettünk és szinte mindig Ő ajánlotta fel. Mikor hazafelé sétáltunk találkoztunk egy családdal, ahol a kislány megsimizte Imit és azt mondta, hogy egy olyan mint egy szamár :) mondtam neki, hogy mert az is :D megkért vágtázzak vele :) nagyon oda volt :) szeretem az ilyen gyerekeket ^^
Lovardába visszaérve hemperegtünk egy jó nagyot, aztán a jól megérdemelt pihenőjét tölthette a helyén :) 
eléggé elfáradt a lelkem :)
Sajnos most péntekig pihi van :( csak akkor tudok legközelebb kijutni hozzá :'(

Ma edzésünk volt. Az előre menetel volt a listán. Az edző azt szerette volna ma gyakorolni, hogy ne vánszorogjon, hanem élénken menjen előre. Az elején szépen ment is, csinálta a feladatokat, aztán elfáradt és semmit :D vágtázni kellett volna, de annyira nem volt kedve a drágámnak :P az edző kitalálta, hogy majd jól megfutószárazza. Hát... elég naiv gondolat volt :D egy ideig egész istenesen ment, aztán megunta ezt is... végül feladta az edző. Ő is hajlamos beleesni abba a hibába, hogy lóként kezel egy szamarat(én is) de nem szabad. Én pont emiatt nem futószárazok... Imi utálja és nem is csinálja... csak rossz élmény lesz neki is, nekem is, akkor meg minek erőltessem. Végül edzőnk is inkább visszaült és úgy sajtolt ki egy utolsó vágtát.

holnap megyünk terepre kicsit lazulni :)