Hétvégén mindkét nap a terepről szólt. Szombaton egy lovasbaráttal mentünk ki, vasárnap pedig egyedül. Szombaton Imrus pörgött mint a duracell nyuszi :D 2 jármódot preferált: lépés, vágta :D ügetni csak kicsit és azt is szájhúzva :D 

Mostanában mindig a lovasbaráttal mentünk terepre, emiatt már nagyon vágytam a magányraeddig magányosan jártam ki és ezt nagyon megszoktam, már hiányzott. A terepet szinte végig léptük, tekeregtünt össze-vissza. Olyan utakra mentünk be, amin már rég jártak kocsik ,így benőtte a gaz :) vadregényes tájak, mintha valahol máshol járnék :) olyan jó érzés csak úgy sétálgatni az ilyen elhagyott tájakon. Láttunk egy csontvázat is, gondolom őz volt fénykorában, de Imire való tekintettel - és a kikötési lehetőségek hiánya miatt - nem mentem közelebb, de már bánom, hogy legalább egy fotót nem csináltam róla... sebaj, majd visszamegyünk most hétvégén :D 

Mindkét terep eseménytelenül telt... sok ilyen kéne még :) kár, hogy a szamarak nincsenek elterjedve, jó lenne szamaraknak tervezett túrákra járni :)

Találtunk sok mászatót, ilyenekre vágytam régóta, szóval lesz hol izmosítani ^^

péntekig ismét pihenő...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.