A múlthét kimaradt a blogírásból, mert nem jutottam gép közelbe, így kezdem a múlthéttel.

Imi most csak edzett, én nem foglaloztam vele semmit sajnos, nem igen volt időm az ifi úrra mostanában. Edző most sokat ugrik vele, ez nem volt másként most sem. Felállított neki egy ugró folyosót, ami 3 akadályból állt. Az akadályok között akkora távolság volt, hogy egyet tudott vágtázni közöttük. Ez a feladat is roppantul tetszett neki :) úgy kellett visszafogni, hogy ne eszetlenkedjen. :) Munka után jött a jól megérdemelt hempergés a homokban, majd a mellettem alvás :)

Márc. 27: Ma nagyon fújt a szél ez meglátszott az állat viselkedésén. Nem figyelt, nekem meg nem volt meg a kellő türelmem hozzá, így bevittem a pályára megfuttatni, de ott már nem volt kedve annyira futkosni, mint kint a mezőn, így ismét munkára fogtam :D most felültem rá, de nem sikerült egymásra hangolódni. Amikor azt kértem forduljon el oldallépett - de azt tök jól - ha azt kértem csináljon egy elejekörüli fordulatot hátralépett :D viszont megállni nagyon tudott :D kicsit ügettünk, kicsit vágtattunk és mind a két jármódból szinte azonnal megállt :)
nem nyüstöltem sokat, mert most is sietnem kellett így éppen csak megmozgattam kicsit.

Márc. 28: Ma ismét edzése volt, megint ugrott, mert az edző így akarja rávezetni a repülő ugrásváltásra. Kedve szinte semmi nem volt, így az ugrásváltás helyett a lendület megtartása volt a cél. A végére ismét sikerült felébreszteni és bepörgetni a sok ugri bugrival :D de abba is hagyták a munkát, hogy ne unja meg és ne menjen el a kedve a munkától.

A költözésünknek hátrányai is vannak sajnos :( Mivel az előző lovardában, volt szerencsénk egy másik szamárral együtt lakni, megfigyelhettem a viselkedését ott és itt. Ég és föld  :( szomorúan kell leszögeznem, hogy itt nem olyan kiegyensúlyozott mint a szamártárssal. Sőt kifejezetten agresszívvé vált. Emiatt arra az elhatározásra jutottam, hogy ki kell szedni a pónik közül. Így Ő kint éjszakázik az erdőben. Nem annyira örülök, bár a nagy hely jobb, de egyedül van. Viszont ez még mindig jobb mintha, kárt tenne egy pónilóban. Ráadásképp tele van Ő is harapás nyomokkal, és kiállítási állatként ezt nem engedhetem meg neki... így maradt a magány amit nem hiszem, hogy nagyon bánna ma ugyanis a lovaktól teljesen elszigetelődve álldogált egy sarokban...(ugyanis napközben ki vannak engedve a lovak is)

Holnapra egy laza mezőkeresős terepet tervezek :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.