Mától fogva Kedves Olvasó naplót fogok vezetni minden foglalkozásról, hogy tudjon tanulni belőle aki egyszer hasonló cipőben fog járni, mint én. ( ha van kérdés a  hozzászólásokban válaszolok rá )

A legutóbbi alkalom nagy csalódás volt, emiatt megint átfutott a fejemen, hogy hagyni kéne a fenébe az egészet, de miután lenyugodtak a kedélyeim rögtön gondolkozni kezdtem, hogy, hogyan is oldhatnám meg a problémát. :) 

Csakhogy képben legyetek leírom a problémát.Mivel most mind a ketten tanulunk díjlovaglást, így én nem ülök fel rá, csak, ha terepre megyünk, hogy ne rontsam el az edzőnk munkáját. Terepen pedig csak lötyögünk érdemben semmit nem kérek tőle csak, hogy menjen előre. Ez hétvégén az egyik nap szokott lenni, másik napon meg edzünk. A többi napon pedig marad a parellizés, ami nem is rossz, mivel szeretnék ebben is fejlődni. Na és itt kezdődnek a gondok :( egy bizonyos szinten túl nem jutunk, egyszerűen megáll a tudomány. Közben megtudtam, hogy a természetes lókiképzés nem igen működik a szamarakon, pont azért mert más a hierarchiájuk mint a lovaknak. A szamaraknál nincs alá-fölé rendeltség, sőt most azt tudtam meg, hogy inkább magányos állatok, mintsem ménesben élők. Ha jobban bele is gondolok Imi sosem volt bensőséges kapcsolatban lovakkal, viszont egy szamárral igen. Gondolom ez is abból fakad h egy szinten vannak a rangsorban, így megtehetik, hogy egymásra hajtják a fejüket és úgy alszanak. Csak vennem kell még egy csacsit :D Na mindegy jól elkanyarodtam. Szóval a legutóbbi alkalomnál semmire sem volt vevő, nem csinált semmit, amit kértem, folyton csak legelni akart, nem rám figyelt. A parelli 4 fázist tanít az elsőnél éppenhogy érsz hozzá a negyediknél pedig a legerősebben. Sajnos nekem el kellett mennem a 4. fázisig, utána meg kapkodott és így is látszott, hogy nem figyel csak nem akar kapni a popójára :(  Én viszont nem szeretek elmenni a 4.  fázisig így ki kell valami módszert dolgoznom ami neki is jó és tényleg aggresszió mentes :) a parellit fogom alapul használni az már biztos :) 

Ahogy gondolkoztam, mit kéne csinálni eszembe jutott a jutalomfalatozás, így gyorsan beugrottam egy boltba venni egy zacskó répát. Miután kiértem a lovardába és odaértem a karámjához, Imi rögtön megjelent, bújt és jelentkezett a munkára :) Épp rakom rá a kötőféket és Ő már nyújtja előre a lábát, adja a pacsit :D Na gondoltam akkor ezt gyorsan ki kell használni --> van kedve dolgozni :D Ma fantasztikusan dolgozott, figyelt, próbálkozott, még fel is kínált feladatokat. Ilyen volt a passage és a spanyol lépés. Gondoltam meg kéne tanítani neki, hogy úgy spanyollépjen, hogy mellette sétálok és ha emelem a lábam Ő is emeli. Na ez sikerült is egy két lépés erejéig de elsőre elég is ennyi :) Ezt úgy sikerült elérni nála, hogy megálltam mellette, felemeltem a lábam nyújtva előre és mondtam, hogy pacsit. Ezt a vezényszót ismeri, így amikor felemelte a lábát, jól megdicsértem és adtam neki egy répa karikát :) aztán elindultam előre és közben emelgettem a lábam. Arra a pár ütemre spanyolléptünk együtt :) A másik feladat a passage volt, ez sem volt több 3-4 lépésnél de én már ennek is nagyon örültem :) Ezt hasonlóképpen kértem tőle. Álltam mellette és kocogtattam a pálcámmal a lábát először az egyiket majd a másikat, ilyenkor hajlítva emeli fel a lábát majdnem egészen a vízszintesig, ekkor jól megdicsértem és kapott megint répát. Ez lesz az idomításom alapja, kevésszer kérni-dicsérni-jutalmazni kajával. Miután ment egyhelyben elindultam, és úgy is kocogtattam a lábait, mikor már több lépést tett lábemeléssel elkezdtem gyorsítani és mivel ma ilyen követős hangulatban volt rögtön meglódult Ő is és passageban  indult el :) csak egyszer csinálta meg aznap, de nem baj lesz még jobb is :) Tudtunk még eltolásokat is csinálni. Mentem mellette, elkezdtem oldalra előrefele lépni és ő csinálta ugyanezt, ezáltal a lábait egymás előtt hellyel közzel keresztezve teszi le :) ez csak lépésben sikerült, de ezzel is ráérünk :) gyakoroltuk még azt is, hogy igazítsa hozzám a tempóját. Ha gyorsítok gyorsítson, ha lassítok lassítson. Egész jól ment, egyedül a megállás nem ment ügetésből, annyira azért nem figyelt, hogy rögtön megálljon, mindig túlszaladt rajtam, de nem baj, majd finomítunk rajta :) Elég hamar elfárad a koncentrálásban, így nem tartanak sokáig a foglalkozásaink kb 30-45 perc de majd ez is változik :) Hagytam legelni, majd bementünk a pályára hempergőzni. Ott épp egy lóval küzdöttek aki nem akart egy ponyvára rálépni. Imrus nem értette mért kell félni és mindenáron ráakart oda akart menni, de nem engedtem neki mert az a ló ott ugrált össze vissza nem akartam, hogy a nyakába ugorjon. Összeségében nagyon szépen dolgozott az előzőhöz képest meg aztán pláne :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.